Higiénikus vagy környezettudatos?

A téma egészen egyszerű: zsebkendő. Kezdetben volt ugye a kicsi, színes, rumcájszos, később hupikék törpikés, később kicsit nagyobb, hímzéses mintás vagy csíkosszélű. A zsebkendőn tanultam vasalni, mert azt könnyű volt, de akkor is sokat kellett gyakorolnom, hogy szép egyenesre ki tudjam húzni a szélét. Meg emlékszem, milyen hosszas filózás volt nekem az oviban, hogy mi otthon úgy tanultuk, a közepében kell kezdeni az orrunk belefujkálását, a Timi meg a sarkán kezdte és onnan ment szép szisztematikusan tovább.
Aztán később nagy pillanatoknak volt tanúja, amikor fontos és fennkölt zongorahangversenyek kulisszái mögött szorongva törölgettem bele a kezem, később pedig, amikor már vagányabb (sic!) lettem, bevittem, és a klaviatúrát is végigtöröltem vele ország-világ előtt.
Aztán jött a mondás, hogy nem egészséges, ha a használt zsepi tartalmát cibáljuk magunkkal mindenfelé, használjunk inkább eldobhatót és dobjuk is el minden fújás után.
Aztán jött a mindenféle illatos, három, sőt négyrétegű, sőt, a nemzetközi lányos köznyelvünkben sírózsepinek nevezett, romantikus amerikai filmek hangulatát idéző dobozos. Meg a magyar termék mézes-mandulás.
Ésbizony a zsepi is besorakozott azon termékek közé, amelyekkel aprócskán megajándékozhatjuk magunkat.
Nade. Mi a helyzet a környezetvédelemmel? Mennyimennyi szemetet termel az egy fújás után eldobott papírzsebkendő? És mennyimennyi méreganyagot lélegzünk be jóillat gyanánt?
Nahát!
Mostanában, sok mindennek hála, otthonra is csepegtetem be a kis környezettudatos filozófiákokat, így került szóba az "igazi" zsebkendő kérdése is, ennek kapcsán a címben megfogalmazott dilemma. Hogyakkormost hogyisvan.
Öcsém bölcsessége mindennél jobb összefoglalás:
"Azt azért nem gondoltam volna, hogy az egészségsznobizmusnak is vannak irányzatai..."