Nem is gondoltam volna, hogy milyen vicces a fenti mondat alanyának lenni egy egyébként abszolút hétköznapi hétköznap reggelen.
Klasszikus munkábamenet, reggel háromnegyed nyolc, kilences busz. Sőt. Nyolcvanhármas trolipótló (aki járatos arrafelé, tudja, mi a minőségi különbség). Telefonnal a kézben szállok föl, talán épp smst írtam, hogy (megint) később érek be dolgozni, szintén a megszokott méretű tömeg, préselődünk, préselődünk. Sikerül eljutni a két ajtó közöttig, egy ablakra néző állóhely boldogságával meredek tovább a reggelbe, persze a mindig mozizó hatodik érzéket nem kikapcsolva.
Egyszercsak megcsap, hogy az "alattam" elterülő két szembeforduló ülésen egy középkorú (és minden más szempontból is közép-...) hölgy, valamint egy koravén lányka arról diskurál, hogy milyen ostoba emberek vannak, akik kezükben a telefonnal szállnak fel a tömött buszra... "Szinte kínálja, hogy ellopják" - a jóízű méltatlankodás egyre csak fokozódik, ha jól emlékszem, még cüccögtek és sóhajtoztak is hozzá.
Hát mondom, tényleg szörnyű.
Nade sebaj, nem rázott meg az eset annyira, én ezentúl is hirdetem rendületlenül, hogy a világ nyomokban társadalmi bizalmat tartalmazhat.
Tessék kérem, lehet csatlakozni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?