Sok-sok ember van, aki fontos nekem, ez eddig rendben is van.
Velük, mindannyiukkal szeretnék (sok-sok) időt eltölteni közösen - ezzel sincs semmi baj.
Ezért igyekszem is, hol itt lenni, hol ott lenni.
Ennek következtében az történik, hogy futkosok fel-alá (mint egy mérgezett egér, mondja csúnyán a köznyelv).
És a sok-sook számomra fontos ember csak azt észleli az alatt, míg velük vagyok,
hogy jaj, de rossz, hogy csak ilyen kevés időt vagyunk együtt. Nem is beszélve azokról, akikkel ritkábban tudok lenni, mint ők igényelnék, vagy mint én igényelném.
Hát én igazán nem vagyok az a félig üres pohár - típus, és igyekszem is örülni annak, ami van,
de néha, amikor felhangosodnak, egyszerre szólalnak meg ezek a szomorkodások, az kőkemény lelkiismeretfurdalás.
Nem megy ez nekem. Ez a sok helyen levés. Hiába akarom mindet.
Aki tud valami jó megoldást, szóljon.
hat en eztet teljesen aterzem, draga bogicc, tegnap-ma elegem is lett mindenbol, szoval ha van megoldas, azt en is szeretnem tudni.. csokoltatom az ocsedet..
VálaszTörlésolyan vagy, mint apuka..inkább belehabzsolsz az összes kajába, ami a hűtőben van, ahelyett, hogy egyet vennél ki és arra koncentrálsz, a másikat meg meghagyod másnapra.
VálaszTörlésnóhóp.megmondtam én neked ezt már jó régen is.
hát igenigen. ez a bejegyzés, ha valakinek, leginkább neked szólt. valahogy így: igen, tesó, döbbenetesen igazad volt ebben mindig is. de a tendencia már javulóban...
VálaszTörlés