munka vagymi

Olvasok (illetve idő híjján inkább olvasgatok) egy könyvet, amit babaváró-ajándékba vettem (biztos források ajánlották), de mielőtt átadnám (van még idő), gondoltam, elolvasom, hogy képben legyek, hogy mik is a bizonyos tanok.
Még nem tartok igazából "fő mondanivalónál", ezért nem is írok címet meg szerzőt (gyanítom, hogy később fogok még írni róla), a lényeg, hogy egy észak-amerikai nő ír a venezuelai dzsungelben szerzett élményeiről. Van egy rész, ami a munkáról szól, ez kattog már néhány napja a fejemben. Hogy elég ütős legyen, szó szerint fogok idetenni részeket.

"Ha a kenu kilendült oldalra, olyan dögnehéz volt, hogy többször is odapréselte egyiküket- másikukat a sziklához, mielőtt a többiek el tudták volna mozdítani... Ketten, a két olasz, láthatóan feszültek voltak, minden percben kiborultak, és ahogy az olaszok szoktak, megállás nélkül káromkodtak. Eközben a többiek, az indiánok remekül érezték magukat. Csak nevettek a kenu ormótlanságán, és mókát csináltak a küzdelmből, két nekifeszülés közt lazítottak egyet, nevettek a horzsolásaikon, és azt találták legviccesebbnek, amikor az imbolygó kenu maga alá szorította hol az egyiküket, hol a másikukat... Mindannyian ugyanazt a munkát végezték, megfeszültek az erőkifejtéstől és érezték a fájdalmat. Tehát azonos helyzetben voltunk, kivéve hogy minket a kultúránk arra kondicionált, hogy a körülmények ilyen állása mellett megkérdőjelezhetetlenül rosszul kell éreznünk magunkat, és egyáltalán nem voltunk annak tudatában, hogy másképp is tehetnénk. Az indiánok sem voltak tudatában választási lehetőségüknek, ám ők igen derűs hangulatban voltak, élvezték a bajtársi hangulatot és persze nem szorongtak napk óta, hogy milyen nehéz dolguk lesz."

"... a jekána indiánok szókincsében nem létezik kifejezés a "munká"-ra ... Voltak kifejezéseik minden olyan tevékenységre, ami beletartozhat a munka fogalmába, de nem volt rá egy általános összefoglaló kifejezésük."

"Nekik azonban nem volt késztetésük a fejlődésre, mivel nem éreztek semmiféle szükséget vagy kényszert rá, hogy változtassanak az életvitelükön."

"Óvatosan keltek át a patakon egy "hídon", ami egyetlen vékony fagerendából állt, és egyenkénte harminckilós súlyokat cipeltek a hátukon, mikor egyiküknek eszébe jutott egy vicc. Az illető megfordult a gerenda közepén, elmondta a történetet a mögötte állóknak, majd ment tovább, s a társaival együtt jóízűt kacagtak... Hasonló volt az a szokásuk is, hogy ha az éjszaka közepén egyiküknek eszébe jutott egy vicc, elmesélte, bár mindenki mélyen aludt. Volt, aki hangosan horkolt, de mindenki azonnal felébredt, nevetett egyet és pár másodperc múlva aludt tovább, jóízű horkolással. Nem érezték azt, hogy az ébrenlét bármivel kellemetlenebb lenne, mint az alvás..."

Leginkább a vastagon szedettek foglalkoztatnak. Hogyisvanez munkával, fejlődési kényszerrel, alvással. Amint alakul valami új, ideírom. Addig is várom a kommenteket...