Kiengesztelődés és egyéb nyűgök

A harag nem az, aminek gondolod, az a felfokozott lelkiállapot, amikor pillanatnyilag utálod, vagy felforr az agyad vagy kedved lenne széttépni bárkit, aki az utadba kerül. Nem. Az a düh. Vagy az indulat. Van, akinek nincs is ilyen, mert nem engedi meg magának, vagy mert jókislánynak nevelték, vagy fél, valaki mástól, aki szintén benne él, csak nem szeret vele találkozni.

 A harag, az csöndes. Mélyre céloz, ott fáj, és aztán oda is rakódik le. Nem is biztos, hogy emlékszel rá. Csak amikor a lelked lecsendesül, vagy már nem foglalkoztatja az elmúlt hetek és hónapok áramlása és a meg-nem-oldott kérdések már úgy kicsúsztak a kezedből, hogy esélyed sincs velük foglalkozni.

Akkor lát a lélek mélyebbre, messzebbre, az elásott kincsek és betemetett szennyek felé.

És színes álmokba szőve okádja ki a múlt megemésztetlenül lerakódott bűnlajstromát.

elgyászolatlan válás sosemvolt házasságban

sóhajtásnyira még mindig vágyott tiltott-szerelmes ölelés
elveszített magnókazetta és el-nem-veszített szüzesség mélyen titkolt szégyene
fel nem vállalt pofonok és fel nem tett kérdések nyoma
túl későn diagnosztizált betegség örökre szóló veszteség-vonzata
elővigyázatlanság, túlnagy-vonalúság s hasonló luxusok,

valamint a körülöttük hömpölygő, lemoshatatlanul vicsorgó önvád.

 

a felsorolás első hat tétele tetszés szerint cserélhető

kinek-kinek múltja és önérzete szerint.

elmenekülő szülőre, tehetetlenségre,

erőszakra, abortuszra, háborúra, hitetlenségre.

az önvád kötelező elem. 

egy nagy, széles, csillogó fémtömbbé állnak össze mindezek,

ha végigsimítod rajta a kezed, beleborzongsz.
ha nem tudnád, miből van, és nem szúrna annyira belülről,
még szépnek is láthatnád.

olvasztani kéne – mondod magadnak, simogatni belülről fakadó szeretettel, hátha annak a melegétől megolvad és akkor majd kisebbedik talán.