- kérdezte tőlem Judit a minap, amikor a Liget jövőjéről beszélgettünk.
Akkor azt válaszoltam hirtelen, hogy egész biztosan tennék egy romkocsma-túrát és az oda tömörülő társadalmi szigetecskék életéről értekeznék.
De azóta rájöttem a bringástársadalom sokkal igazibb téma, sőt, a bicikliszervizek társadalma.
Például az a furcsa, elegáns, kifinomult, szürreális és oda-nem-illő alak, akivel tegnapi szerviz-próbálkozásom során találkoztam.
A kicsi, üveges kirakatú, felhasználóbarát-nyitvatartású boltocska előtt egy gyönyörű ezüst bringa, a kirakat üvegén igényes és vicces piktogramok, különböző nyelven írt, bringás vonatkozású szavak és egy egykerék cégér a kirakat fölött.
Benyitok, szerszámok és kölcsönözhető biciklik mindenütt, az olajszag helyett füstölőillat. Az ajtó fölött csengettyű.
Ő a hátam mögül, az utcáról érkezik. Magas, vékony alkat, barna bőr és sokat sejtető ráncok. Megjelenése és kellemesen érdes hangja sokkal inkább egy füstös kocsma előadóművészére emlékeztet, aki esténként a kései nyugatosok műveiből összeállított, jelen kor határ-témáit feszegető utalásokkal tűzdelt önálló estekkel szórakoztatja inkább önmagát, mint a közönséget.
Szórakoztató mértékig allűrös. Magázódunk, ami már önmagában elegáns.
Elmesélem, mi a baja a biciklinek (leszakadt az első lámpa. tőből. különösebb erőszak nélkül, elmondásom szerint a zötyögős utak hatására. Ami számomra, tekintve, hogy az egész járgány szétesőben van, teljesen reális magyarázat). Nem hisz nekem.
Őszinteségi tesztnek vet alá, hogy mikor vinném el a biciklit, tekintve, hogy záróra lévén itt akarom hagyni. Rosszul válaszolok, közli, hogy ő ugyan nem cipeli sehova, mert itt nem fér el satöbbi.
Közlöm, hogy akkor elviszem, mire ő, hogy akkor járjak lámpa nélkül.
Nem haragszunk egymásra, és nem is mozdulunk.
Aztán elmegy, hoz valami eszközt, amivel felszerelné egy másik helyre. Kifejezem, hogy nekem az nem tetszik, mire ő sértődést tettet a megszokott művészien allűrös módon, majd hátramegy és tovább matat, fűrészel. Kijön, megpróbál még valamit, de mindketten látjuk, hogy az sem szerencsés.
Ez után végiggondolja hangosan helyettem, hogyha a jövő héten jönnék érte csak, akkor addig úgysem fog hiányozni, szóval ha akkor visszahozom, akkor megszereli nekem.
Mondom, hogy ezzel meggyőzött, hogy visszahozzam.
"Az ön döntése" - válaszolja, mint akinek tényleg mindegy.
Lámpa nélkül, és elégedetten távozom, mint aki megtiszteltetésnek vette a találkozást, minden pimaszságával és szürrealitásával, könnyedségével együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?