vasárnap, október 09, 2011

osztály

10 év rettenetesen hosszú idő. mégsem tudtuk megállapítani, hogy ki az, aki a legtöbbet változott, mert - talán a hely teszi, talán, hogy újra látjuk egymást, talán a levegőben keringő gimi-illat - mindenki éppen ugyanolyannak tűnik, mint akkor.
ennyi idő, meg az öt év, amióta sokakkal nem találkoztunk, felhangosítja a jellemvonásokat, még inkább szerethetővé teszi a közös értékeket és háttérbe szorítja mindazt, ami nem annyira fontos.
megilletődés, öröm, egymásba feledkezés.
hálás vagyok érte, hogy nem a teljesítményekről, hanem az emberi vonásokról és a saját - itt-ott tükörsima, amott göröngyös útjainkról - szólt az este. hogy az egymás iránti kíváncsiság és a közös történeteink cinkos-vidám emlékei teljesen felszabadulttá varázsolták.
visszatekintve még inkább felértékelődött és egyértelművé vált, hogy az együtt töltött nyolc év alatt mennyit és mit tudtunk adni egymásnak az élethez szükséges kincsek gyűjteményébe.

2 megjegyzés:

  1. Én nem tudtam ilyen pontosan megfogalmazni, de abszolút ezt éreztem a miénken.

    VálaszTörlés
  2. Névtelen9:46 du.

    ...csak hogy egy kis kontra, hogy még inkább felértékelődjön a ti találkozótok:)

    Elkezdtük szervezni égy mivel két ország gyermekei( helyenként besikerül a harmadik ország is )vagyunk, sajnos a társaság egyik része ide húzott a másik pedig oda. így nem lett megszervezve...sőt ha találkozunk, inkább a hatalmi harcok folynak, mint emberi értékek átbeszélése...ami sajnos nagyon szomorú....:(...de azért egy kis vígasztalásként elmondanám, hogy vannak olyan barátságok amik azóta is épp olyan értékesek, mint akkor voltak:)

    M.

    VálaszTörlés

Mesélj, szerinted?