belemosolyogni ismeretlen arcokba,
teát csűrni, hogy megmelengessék a brinygára fagyott kis testüket (amit egyébként a kávéház-tulajdonos saját kezűleg főzött meg reggel fél7-kor)
beszélgetni néhány jó szót
a kezükbe nyomni a kakaós csigát, jobb esetben a gyümölcsöt is
megkérdezni, hogy honnan jönnek és hová tartanak (ami az élet legeslegnagyobb kérdése egyébként)
megvitatni, hogy mitől jobb Dániában biciklizni,
elmondani, hogy szorítunk a fogorvoshoz
meg hogy miért jó nekünk itt kint lenni és reggelit osztani
lufit adni a kisunokának
tájékoztatni
meglepni
széppé tenni a reggelüket
meg a sajátunkat,
ennyi.
jó, hogy vannak az embernek nagy társadalmi ügyei,
de néha ki kell menni az utcára és direkt, egyenes, közvetlen, elszánt módon osztani a vidámságot, életigenlést, szeretetet, kedvességet, teát satöbbit.
kipróbálni, hogy a helyi összefogás egy LÉTEZŐ dolog a nagyváros közepén is,
és begyakorolni azt a mosolyt, amire onnantól csak egyetlen válasz lehetséges: további szép napot...
egészen felemelő. hidegben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?