Na és hát ez az. Amire ma megint sikerült rájönni, hogy mindent lehet szenvedélyesen, belehelyezkedőn, velejéig kiszippantósan megélni. Azt is, ami boldogságos és azt is, ami fájdalmas.
És hogy minden perc, amikor éppen nem megélünk, hanem túl, az veszteség.
Persze ezzel semmi újat nem mondtam, de azért magamnak is ki kellett mondani. Ismét.
Például ez az aktuális kedvenc kép is épp egy megéléskor történt. Látszólag felesleges sorban álláskor, önmagam szórakoztatása gyanánt. Ez az idő nem telt hiába.
Az hogy létezik, hogy te ilyen helyeken állsz sorba?!?
VálaszTörlésNa, ez mondjuk igaz. az orvosi váróban vagy a tanulmányi osztályon tényleg nem voltak ilyen képek.
VálaszTörlésÚgy amúgy, hogy évi 1 nap pihenésemet töltöttem épp Szigligeten a süllőfesztiválon, ahol kicsit alultervezték az emberetetők számát és minimum 1 órát kellett sorakozni.