hogy belőled is ez lesz.
amikor hét évvel ezelőtt utoljára láttalak,
még életteli, egyenes gerincű, forró tekintetű, tiszta gondolkodású
férfi voltál,
akiről hittem, hogy nem vár rá a kiégés,
és nem szaladnak el vele a lovak,
és nem alszik ki benne a tűz,
és egészségesen fog megöregedni.
vagy még inkább, hogy nem fog megöregedni soha.
vonzó voltál és elegáns, még akkor is, ha nekem elviekben bácsi is lehettél volna.
igényes, szellemes, pozitív világlátású
rendszerváltó vagány.
és amikor sok év után újra láttalak,
nem akartam hinni a szememnek, hogy a tűz helyén önkívületig ható üresség van
a kisugárzás helyett alkoholszag
és kiállsz még így is, mert valami hajt,
de hinni nem hiszel már semmiben.
sosem hittem volna.
nekem fáj, gondolom, neked nem, ezért mondom.
és nem akartalak elveszíteni, gondolom, erről sem tudtál.
és e helyről üzenem
svéd gyerekvers alakzatban
hogyha ez az ára a rendszerváltásnak,
akkor inkább ne csinálja senki.
mert nem éri meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mesélj, szerinted?