Vannak blogok, amik zártak.
Nagyon helyesen.
Nem teregetik ki például a családi eseményeket ország-világ előtt.
Ezekre a blogokra csak úgy lehet kommentelni, hogy mielőtt megjelenteti, mutat egy képet össze-vissza felrajzolt betűkről és egy totálisan elmosódott fotót, amin valahol valamilyen számnak kéne felismerhetőnek lenni.
Ezt mind gúgül bácsi csinálja.
A képet felismerni lehetetlen.
Beírok valamit, aztán közli, hogy sajnos nem nyert, próbáljam újra.
Szépen kéri, ezért megpróbálom. Hogyaszongya "kérjük, bizonyítsd be, hogy nem vagy robot"!
Általában három-négyszeri próbálkozás után feladnám, de hurrá, van audio-verzió is.
Na halljuk.
Hát az a hang rosszabb, mint egy hullarészeg dartvéder. Hallgathatatlan.
Így aztán, ötből négyszer megállapítom magamról,
hogy még mindig robot vagyok,
feladom a kommentelést
és megfogalmazok néhány szokásos wörklájfbelensz önkritikát.
köszönöm, miszter gúgül.
Én is így járok. Meresztem a szemem, aztán ha mázlim van, bejutok és okoskodhatok. Ha nem, hát nem. Akkor lehet, hogy nem is fontos, amit írni akarok? Ha mégis megmarad a robotönbecsülésem, és tényleg nagyon szeretném megírni, megírom neki mailben...De csak, ha nagyon.
VálaszTörlésÉrzésekre képes és ráadásul tökéletesen emberkülsejű robot a 2000-es évek elején?
VálaszTörlésIsaac Asimov békésen nyugszik sírjában.
Mi meg családilag beszélgethetnénk is ám egymással, ha már így az éterben meg a nappaliban összefutottunk. Ja, meg házastársak is vagyunk ;)
VálaszTörlésÉs a legszebb az egészben, hogy robot-feleségemmel egyszerre, külön gépeken olvassuk ezt, és ember-mama estimesél az ember-gyerekünkre.
VálaszTörlésBrilliánsak vagyok, mucikáim, én is csak nézem, hogy hogy történhet ez! örülök, hogy itt az éterben mi, robotok, mind összekapcsolódunk. Pláne azért, mert a bejegyzésben írottak a Ti blogotok kommentelési próbálkozásai közben estek meg velem.
VálaszTörlésTökéletes egység.