Kezdetben, amíg nyár volt és sütött ránk a nap, az emberek humorral vették a szokottnál nagyobb és kötelezően kötelező intimitást, és már-már megérdemelték a dicséretet, hogy életben tartják a bölcs szabályt, mely szerint ha nem tudsz magadon nevetni, valaki más majd fog rajtad.
Mostanában viszont szörnyűségesek ezek, nyomulás, düh, el-nem-férés, ájulás-határ, levegőtlenség és türelmetlenség.
Meg is fogalmazódott ma, hogy a budapesti közlekedési vállalat inkább mozgáskorlátozási vállalattá alakult, mert ahelyett, hogy a mozgást előidézné, a bringás léleknek sokkal inkább úgy csapódik le, hogy korlátozza, és nagyon rosszul esik a korlátozottság és tehetetlenség érzés. Meg hogy a könnyed és közösségi közlekedés helyett a szorosan simuló testek és kiszámíthatatlan dugók összevont szemöldököket és közösségileg elrontott reggeleket okoznak.
Különösebb tanulság nincsen, azt leszámítva, hogy bringázzon, aki csak teheti, mert sokszor nem is becsüljük eléggé, de a társadalmi össz-boldogság és össz-szabadságérzésnek igen nagy jót teszünk ezzel.
Ilyen bringával még én is tekernék:)
VálaszTörlésNe feledkezzünk el róla, hogy már nem vállalat! BKK! Mintha ettől jobb le(het)ne...n