Valamire mégiscsak jó ez a phd-képzés. Ennek, illetve egy elmaradott félévi dolgozathoz való olvasgatásnak köszönhetően most került kezembe A kockázat-társadalom (a szerző Ulrich Beck) (Jó reggelt kívánok, nem tegnap adták ki, ez egy alapmű, már nagyon rég el kellett volna olvasni), melynek alábbi – szimpatikusan cinikus – sorai egybecsengenek mindenféle aktuális életmód-filozofálgatással, ezért aztán meg is osztom őket.
„A különböző jövedelmű és iskolázottságú rétegek között valószínűleg szintén egyenlőtlenül oszlanak meg azok a lehetőségek és képességek, hogy a kockázatos helyzeteket felismerjék, elkerüljék, illetve kárpótolják magukat értük… A kellően teli pénztárca birtokosa számára lehetővé teszi, hogy a „boldog tyúkok” tojását és a „boldog fejes saláták” levelét majszolja… Kerülhetünk bizonyos termékeket (például öreg marhák magas ólomtartalmú máját), s tájékozott táplálkozási technikák segítségével úgy variálhatjuk a heti étrendet, hogy az északi-tengeri halakban lévő nehézfémek hatását a sertéshús és tea mérgező tartalma közömbösítse… A főzés és az evés egyfajta burkolt élelmiszer-vegyészetté válik… Ez a hétköznapi „antikémia’ (gyakran a vegyipar lerakataként, megfelelő csomagolásban a fogyasztóhoz juttatva) a „táplálkozástudatos”, magas jövedelmű, iskolázott rétegekben az ellátás valamennyi területét – az evéstől a lakásig, a betegségtől a szabadidő-viselkedésig – átformálja."
(Ulrich Beck: A kockázat-társadalom. Út egy másik modernitásba. Századvég, 2003)
uhh... ez jó
VálaszTörlés