szerda, augusztus 06, 2008

kcsvk

Ha megkérdezték tőlem korábban, hogy cserkész vagyok-e, valami olyasmit szoktam mondani, hogy van nagyon sok cserkész barátom-ismerősöm és minden tiszteletem a mozgalomé (a gyerekeim majd biztosan lesznek cserkészek), de nekem nem menne ez a dolog. Most, ha megkérdeznék, talán azt mondanám, hogy hát, csak egy kicsit.
A legeslegközelebbi cserkész-barát beszervezett ugyanis a felvidéki kiscserkész-vezetőképzőbe, hogy önismereti vonalakon pezsdítsek, újítsak, szemléletformáljak egy kicsit.
Nagyon különleges élmény volt, mind a felkészülés, mind az ottlét –saját korlátaim feszegetése, próbálgatása többek között. Beilleszkedés iránti félelem egy olyan rendszerbe, ahol már száz éve minden „pontosan ugyanúgy” történik és csak nagyon kevesek kérdezik meg, hogy miért…, a klasszik mindenkimindenkit-ismer-deénnem – parám, az a jelenség, amivel sokszor szembesültem már, de mindig elfejeltem, hogy hogyan lehet élményekről és érzésekről beszélgetni egy nagyon erősen feladat-teljesítmény orientált kultúrában (meg még ezen kívül az olyan saját apró gyöngyszek, hogy mi van, ha nem értek, nem tudok, nem úgy gondolok valamit, ami rajtam kívül mindenkinek egyértelmű…).
Végeredmény: ahogy egy másik kedves cserkész-barát jósolta: két nap nyűglődés, aztán megszokom a rendszert. Hajaj, de még hogy.
Csupa befogadó közeg, ennek, és a saját szokott lendületemnek valamint újonti lelkesedésemnek köszönhetően még tán egy kicsit túl is integráltam magam (bár ez még jó lehet a hosszútávú világmegváltás projekt szempontjából).
A végére rákaptak a kis lurkók az önismeret ízére, tehát ez is teljesítve (teljesítve!).
Érdekes meglátásaim és új, továbblendítő kérdéseim születtek a cserkész-témával kapcsolatban (pl. olyan dolgokkal kellett gondolati szinten szembesülnöm, mint a fegyelem és fegyelmezés, amely egyébként a saját, ifjúságnevelésről alkotott szótáramban nem szerepel).
Új szálak szövődtek, amelyek a hazatérés-projekt szempontjából nagyon fontosak.
Ja és bónuszként még a keretmese egy izgalmas fordulatának az alapötlete is az én fejemből pattant ki.
A világ egy újabb lépéssel tágabb lett, köszönöm-köszönöm.

2 megjegyzés:

  1. látod kriszta ezt bírom a 'hivatásodban' és a dolgokhoz való hozzáállásodban.. h mindig cél felé tartasz, es eléred..és belül úgy érezheted, teljesebb ember vagy, jobb lett a világ.
    jogosan.
    bennem ittott felcsap a para, h én talán sose mondhatom ezt el a 'hivatásommal'(?) kapcsolatban..

    VálaszTörlés
  2. drága vagy, pítör,
    mindig van számodra egy helyem a világmegváltók sorában :)

    VálaszTörlés

Mesélj, szerinted?